Dongaláb kezelése és műtétei

A rendellenesség oka nem ismert pontosan.
A deformitáshoz egyes izmok rövidülése vezet. A rövidült izmok kóros irányban elhúzva tartják a láb izületeit. Ha tartósan fennáll a deformitás, akkor ehhez a helyzethez alkalmazkodva zsugorodnak az izületi tokok, szalagok is, hozzájárulva a deformitás fenntartásához.

Nem lehet előre biztosan megmondani, hogy egy gyermek dongalábas lesz-e vagy sem, ha a családban már fordult elő hasonló deformitás.

Az elváltozásra születéskor derül fény, bár jó minőségű ultrahang készülékkel a terhesség 4. hónapjában fel lehet fedezni már a méhen belül is.
Azt viszont, hogy valódi dongalábról van-e szó, vagy csak a lábnak a méhen belül felvett kényszertartása volt látható az ultrahangon, csak a születés utáni vizsgálat dönti el. A dongaláb ténye nem befolyásolja a terhesség lefolyását.

Egyébként nem is tartom célszerűnek a kismamát a láb ultrahangos képen látott állása miatt feleslegesen rémisztgetni, mivel születésig a lábdeformitás kezelése úgysem megoldható. Itt kérem a szülőket, ne hibáztassák az ultrahangos vizsgálatot végző orvosokat. A terhesség alatti felesleges aggódás csak rossz hatással lehet a magzat fejlődésére.

A dongaláb rendszerint jól gyógyítható megfelelő kezeléssel, melyet rögtön a születés utáni napokban meg kell kezdeni.
Tudnia kell a szülőnek, hogy a gyermek normálisan fog járni, s lába alkalmas lesz normál cipő viselésére (ez alól csak néhány kivétel van, s ezekben az esetekben a dongaláb mellett sok egyéb súlyos rendellenesség is fennáll). De azt is tudnia kell a szülőnek, hogy a leggondosabban kivitelezett kezelés (akár műtéti, akár nem) mellett is maradhatnak vissza elváltozások, enyhe alaki eltérések. A láb kissé szélesebb lehet, mérete is elmaradhat az ép oldalitól, valamint a lábikra is gyakran soványabb. E két utóbbin semmilyen kezelés nem segít, sajnos el kell fogadni.

Amíg a láb bőre nem lesz kellően ellenálló, addig csak a megfelelő irányba végzett tornagyakorlatok jöhetnek szóba. A legjobb az, ha az anyuka megtanulja, miként mozgassa, nyújtsa a baba lábát, ellene hatva a zsugorodott izmok kóros húzásának.

A baba egy hetes kora körül a bőr megerősödik annyira, hogy elkezdhető a gipszkötéses kezelés. Ennek lényege, hogy a láb zsugorodott izmainak, szalagjainak kitornáztatásával, nyújtásával javítani a deformitást, s az elért helyzetet egy gipszkötésben megtartani. Kezdetben hetente kell cserélni a gipszet.

Mielőtt az új gipsz felkerülne, az orvos ismét megtornáztatja a lábat. Minden alkalommal fokozatosan egyre többet és többet javít a láb állásán, majd az új helyzetet ismét gipszkötéssel rögzíti. Ahogy telik az idő és növekszik a baba, úgy a hetenkénti kezelést felváltja a 2-hetente, majd a 3-hetente végzett gipszcsere.
A dongaláb súlyosságától függ, meddig szükséges a gipszkezelést végezni. Ha a deformitás teljesen korrigálódik, a gipsz elhagyható, illetve szükség esetén egy műanyag sínnel helyettesíthető. Ha azonban további korrekcióra van szükség, a gipszkezelést 5-6 hónapos korig kell folytatni.
Amennyiben az 5-6 hónapos korig folytatott kezelés ellenére is deformitás maradt vissza, műtét végzendő.
A gipszkezelés elején nem lehet megmondani, hogy az majd mennyire lesz eredményes, szükség lesz-e utána műtétre vagy sem. Az viszont biztos, hogy ha műtétre van szükség, akkor sokkal jobb eredményt lehet elérni, sokkal kisebb szövődményveszély mellett, ha egy előzőleg gipsszel jól előkezelt lábat operálnak.

3 hónapos gipszkezelés után gyakran már csak a sarok magasan álló volta jelenti a problémát. Ekkor lehetőség van egy mindössze 3 mm-es bőrseben keresztül az Achilles ín megnyújtására, majd a gipszelés folytatására (ez az Amerikából származó módszer hazánkban még kevés helyen vált gyakorlattá, Nyugat-Európában is inkább csak a 2000-es években terjedt el).

Ha azonban más deformitás is fennáll még 3 hónapos korban, akkor 6 hónapos kor után az ún. komplett hátsó és belső oldali lágyrészműtétet kell elvégezni.
A műtét során az elért helyzetet esetenként egy dróttal is rögzíteni kell, valamint ismét gipszet helyeznek fel. A gipsz 6-12 hétig marad a baba lábán. A műtét után, ha már lekerült a gipsz is, akkor sem fejeződött még be a baba kezelése. Műanyag sínben kell rögzíteni a lábat, melyet járástanulásig egész nap, később pedig csak alváskor kell felhelyezni. A sínt legalább a gyermek 2,5 éves koráig használni kell.
A gyógytorna sem elhanyagolandó, aktív-passzív torna, s majd ha már jól kooperál a gyermek, speciális járásgyakorlatok végzése javasolt.

Teljes gyógyulás után is javasolt a rendszeres kontroll, amíg a gyermek növekedésben van. Ha a láb állapotában esetleges rosszabbodás következne be, akkor ismételt kezelésre van szükség.

0,15% körüli a gyakorisága, s főleg fiúkon fordul elő. Az elváltozás lehet egy- vagy kétoldali is.

Igen, és több szempont szerint is lehet csoportosítani. A születéskor végzett első vizsgálatkor a deformitás mobilitása (azaz, hogy milyen könnyű vagy nehéz a lábat helyes állásba hozni) alapján megkülönböztethetünk enyhe, közepes, vagy súlyos dongalábat. Bizonyos ismertetőjelek alapján mondják ki az ún. rebellis dongalábat, mely esetében szinte biztos, hogy elkerülhetetlen a műtét. Egy dongaláb esetén viszont a kezelés elején még nehéz megmondani, kell-e majd operálni vagy sem.

Igen, de nem mindig, sőt lehet téves is a diagnózis. A terhesség idején felállított diagnózisnak előnye, hogy a szülőknek lehetőségük van előre felkészülni a tennivalókra, sőt találkozhatnak más dongalábas gyermekek szüleivel is, így közvetlen tapasztalatokat szerezhetnek.

Magyarországon jelenleg 100%-ban finanszírozza az Egészségügyi Pénztár a dongaláb kezelését. Van azonban olyan Nyugat-Európai ország, ahol a magánbiztosítók csak külön kérvény benyújtásakor, s egyedi elbírálás alapján döntenek, hogy biztosítják-e a teljesen ingyenes ellátást.

Átlagos esetben a műtét utáni 4. napon hazaengedhető a baba, ha biztosított az otthoni megfelelő megfigyelés és higiénés környezet. Ellenkező esetben teljes sebgyógyulásig és a végleges gipsztok felhelyezéséig tartjuk bent a kórházban.

Hazánkban végzett felmérések szerint 3% körüli a valószínűsége, hogy egy testvér érintettsége esetén a másik testvér is dongalábas lesz.

A leggondosabb gipszfelhelyezési technika mellett is kialakulhatnak apró sérülések vagy gyulladások a bőrön. Ezek egy hetes gipszmentes időszak alatt rendszerint szépen gyógyulnak. Ez alatt az idő alatt a lehető legtöbbet kell otthon foglalkozni a baba lábával. Kérje meg orvosát, tanítsa meg a legalapvetőbb tornagyakorlatokra, melyet Ön egyedül is végezhet a baba lábán.

A dongaláb önmagában nem akadálya a járásnak. Még kezeletlen dongalábbal is járnak betegek. Jól kezelt dongaláb esetén normál cipőben is teljesen normálisan járóképesek a gyermekek. Néha, ha enyhe deformitás visszamarad, gyógycipőre szükség lehet, de semmiképpen sem a közhiedelemben még meglévő „otromba ortopéd cipőre”.

A lábikra izomzat dongaláb esetén enyhén sorvadt, mely részét képezi a betegség tüneteinek. Nem a gipszeléstől van, nem is a műtéttől. Maga a lábikra izomzata beteg, aminek a következménye a dongaláb. A vékonyabb lábikra nem okoz mozgáskorlátozottságot, a gyermek futhat, ugorhat, sportolhat, mint a többi pajtása.